"Életem viharának emlékére – Köröstárkány fekete húsvétja” című könyvet mutatták be Mihályfalván

Tavaly szeptemberben Mihályfalván került bemutatásra Gábor Ferenc író „Életem viharának emlékére – Köröstárkány fekete húsvétja” című dokumentumregénye. A szerző az 1919 tavaszán Köröstárkány és a szomszédos Nyégerfalva bevonuló román csapatok által, ártatlanul legyilkolt magyaroknak kívánt munkájával emléket állítani.

A Gyarapodó Magyarországért Alapítvány támogatásával megjelent „Életem viharának emlékére” című kötet keletkezését az 1919-es események határozták meg. 1919. április 15-én elkezdődött a román csapatok offenzívája a Técső–Szatmár–Csucsa vonalon. A Székely Hadosztály – lévén abban az időben az egyetlen rendezett és akcióképes csapat – bár súlyos vereségeket szenvedett és létszámbeli hátrányban volt, de felvette a harcot a Fekete-Körös völgyében előrenyomuló románokkal. A harcokból a Verbőczy-zászlóalj oldalán a tárkányiak is kivették részüket, ám a zászlóalj nem bírva az ellenség számbeli fölényével, lassan visszavonult Köröstárkány és Kisnyégerfalva vonaláig. Három napra rá azonban teljes meghátrálásra kényszerült a Fekete-Körös völgyéből. Verbőczy Kálmán százados parancsnok elrendelte a visszavonulást Nagyvárad felé, félvén a bekerítéstől. Így maradt a két magyar falu kiszolgáltatottan, fedezék nélkül. A tragédia 1919. április 19-én következett be, ez a nap lett Köröstárkány és a szomszédos Nyégerfalva fekete napja. A bevonuló román félkatonai alakulatok és civilek vérfürdőt rendeztek és kirabolták a falut. Tárkányban kilencvenegy, Nyégerfalván tizenhét embert végeztek ki.

Ezek a megmásíthatatlan történelmi tények késztették az írót, Gábor Ferencet túlélők, szemtanúk elmondásai alapján a dokumentumregény megírására, illetve az igazság egyszer és mindenkorra való kimondására, rögzítésére.

A könyvbemutatón jelenlévők közül többen is feltették a kérdést: hogyan lehetett felállni, kiheverni ezt a tragédiát, túlélni léleklenyomatait, illetve az elmúlt évtizedek alatt ezekben a Körös menti kisfalvakban hogyan sikerült az együtt élő új román–magyar nemzedéknek egymás szemébe nézni ennyi vér és borzalom után.

„Úgy hogy a földnek nem lehetett megmagyarázni, hogy most gyász van. Meg kellett fogni az eke szarvát a gyengéknek – asszonynak, gyermeknek –, mert a férfiakat eltemették. És lassan újra kihajtott az élet” – mondta Gábor Ferenc.

 „A könyvet minden harag és gyűlölet nélkül írta. A tárkányiak szembenéztek a múlttal és továbbléptek.” „Megpróbáltatásaik leírása, emlékül hagyása legyen épülésére a nemzeti önbecsülésnek, büszkeségnek, erősítésére a magyar öntudatnak és szolgáljon példaként minden magyar érzelmű embernek”. Ezt üzeni az utókornak „egy falu, melynek nem látni mását”.